Karácsonyi novella

Sziasztok! Most egy novellával érkeztem. Őszintén szólva ez életem első novellája, úgyhogy remélem tetszeni fog! Igazából ez olyan mese, mert a kistesómnak írtam. Boldog karácsonyt! Na jó még nem, lehet, hogy még jelentkezni fogok!

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiúcska, akit Petinek hívtak. Ez a Peti 7 éves volt és volt egy kishúga, Panni. Mivel Panni még nagyon kicsi volt, a szülei állandóan vele foglalkoztak. Ha Panni sírt, őt kellett megnyugtatni, ha Panni éhes volt, neki kellett enni adni. Ez így ment hónapokon keresztül, amikor eljött a várva várt karácsony. Petit már egyre jobban bosszantotta, hogy minden a húga körül forog, ezért egy kis zsákba csomagolt egy pogácsát, néhány forintot és egy kis innivalót is. Ezt egy kis piros kendőbe tekerte, majd egy botra kötötte és a vállára rakta, majd elindult világgá. Nem tudta, hogy hova szeretne menni, csak össze-vissza bolyongott.

Már órák óta sétált fel és alá, amikor végül megállt a nagymamája ajtaja előtt. Félénken becsöngetett, majd várta az ajtónyitást. Kisvártatva fordult a kulcs a zárban és megjelent a Nagymama kis alakja.

   - Ó fiacskám, hát te? - kérdezte meglepődve, majd beengedte a kisfiút.

   - Nagymama! - borult a nyakába Peti. - Én elszöktem otthonról!

   - Mi történt? - tudakolózott a Nagymama aggódva.

   - Mindig csak Pannival foglalkozik mindenki! - zokogta Peti.

   - Na de tudod kisfiam, Panni még kicsi! - vonta az ölébe a kisfiút a mamája.

   - De olyan mi-mintha én nem is élnék! - mondta sértettem Peti.

   - Anyukádék egy kicsit sem szeretnek kevésbé, most hogy Panni megszületett. Igen, most egy kicsit többet kell a húgoddal lenni, mert még kicsi! - nevetett lágyan Nagymama.

    - I-igen? - szipogott Peti.

    - Persze! Most pedig menj haza, mert a szüleid már biztosan aggódnak érted. Ne feledd ők mindig szeretnek téged. - simította meg a feje búbját az unokájának.

Peti elbúcsúzott a nagymamájától és elindult haza. Még éppen hogy világos volt. Senki sem volt az utcákon, mindenhonnan a karácsonyi dallamok csendültek fel. A hó szállingózni kezdett, Peti pedig összehúzta a kis kabátját és szaporábban kezdett lépkedni. Amikor a ház elé ért, a szülei már várták. Az anyukája sírva borult a fia nyakába.

    - Hát te meg hol voltál? - kérdezte az apja.

    - A nagymamánál. Világgá akartam menni, mert velem alig foglalkoztok, de aztán a Nagymama elmagyarázta, hogy ti ugyanúgy szerettek engem, mint azelőtt., hogy Panni nem születtet meg- sütötte le a szemét Peti.

     - Ó, kisfiam, soha többé ne csinálj ilyet! - kérlelte az anyukája.

Peti csak bólintott egyet, majd megfogta a szülei kezét és bementek a házba. A karácsonyfa szépen világított a nappaliban, alatta pedig ajándékok hevertek. Mindegyiken kis kártyák voltak, hogy melyik ajándékot ki kapja. Miután elénekeltek néhány karácsonyi dalt, a család nekilátott ajándékokat bontani. Peti nagyon sok mindent kapott, például focilabdát, könyvecskét és egy új csengőt a piros bicikliére. Az egész család boldog volt, hogy a fiuk hazatért, Peti pedig megfogadta, hogy soha többé nem szökik el otthonról.